Szül. 1929-ben.

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter ill. Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, magyar-angol szakon. Különböző hivatali illetve ösztöndíjas évei után 1956 szeptemberétől az akkori Felvilágosodás- és Reformkori Tanszéken kapott beosztást adjunktusi minőségben. Később docens, majd 1975 óta egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora. 1983 és 1994 között tanszékvezető. Egyéb egyetemi elfoglaltságai: 1960 és 1963 között dékánhelyettes, 1983 és 1991 között tanszékcsoport-vezető.

1963-tól a Magyar Irodalomtörténet Társaság főtitkára, majd a kilencvenes évek elejéig alelnöke. Szorosabb szakmai tevékenysége: 1958-tól 1963-ig az Irodalomtörténet, majd 1963-tól 1971-ig a régi Kritika egyik szerkesztője. 1978 és 1980 között a bécsi egyetemen vendégtanár. Számos nemzetközi konferencián vett részt.

Kutatási területe elsősorban a széppróza, nevezetesen a regény történeti és elméleti kérdései, továbbá az irodalomszociológia valamint a biedermeier hazai és nemzetközi vonatkozásai.

Oktatói munkája mellett részt vett különböző szöveggyűjtemények és tanulmánykötetek szerkesztésében, mely kiadványok valamilyen módon a tanszéki oktató munkához fűződtek. Például: Mesterség és alkotás (Mezei Mártával), Szépirodalmi, 1972, Petőfi tüze (Tamás Annával), Kossuth, 1976, Petőfi-mozaik, Tankönyvkiadó (Paál Rózsával), Tankönyvkiadó, 1976. Ezeken kívül a jelzett témakörökből számos tanulmányt, továbbá szélesebb témakörökben számos kritikát, recenziót, ismertetést tett közzé. Jelenleg professor emeritusként kapcsolódik a tanszékhez.