Életrajz

1967-ben született Szombathelyen.

1986 és 1992 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar hallgatója, Eötvös-kollégista. Magyar nyelv és irodalom, illetve általános és alkalmazott nyelvészet szakon diplomázik.

1992-től a Magyar Külügyminisztériumban diplomataként dolgozik, közben az Oxfordi Egyetem Foreign Service Programme-jának hallgatója, ahol 1993-ban sikeres vizsgát tesz. 1995-ben lemond a köztisztviselői jogviszonyról.

Az 1995-96-os tanévvel - pályázat útján - az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Magyar Irodalomtudományi Tanszékének oktatója lesz előbb tanársegédként, majd - 2000. július 1-től - adjunktusként.

Az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatójaként PhD-disszertációját Ignotus és a magyar irodalmi modernség legitimációja címmel 2004-ben védi meg, témavezető tanára Kenyeres Zoltán professzor.

2005 szeptemberétől a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója.

A szépírással komolyabban 1988 óta foglalkozik. Pár Élet, majd Barbados Emlékkönyv címmel szépirodalmi és grafikai antológiákat szerkeszt 1988-ban és 1989-ben; novellákat ír az egykori Nappali Házba, a Vigilia munkatársa 1989 és 2004 között.

2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Móricz Zsigmond-ösztöndíját nyeri el. 2003 őszén a Krakkói Jagello Egyetem, 2006 őszén a Jyväskyläi Egyetem vendégtanára.

Külügyi nyelvi szakmai anyaggal bővített felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik angolból, s középfokú nyelvvizsgával oroszból.

Fontosabb munkái

Kötetek
„Az én dolgom nincsen kötve semmivel”. A fiatal Osvát Ernő (kismonográfia, előkészületben)
A Víziváros titkos élete. Bp., Eötvös Collegium, 1992, 68. (novelláskötet)

Tanulmányok
„egy phalanx?” A Kisfaludy Társaság, Gyulai Pál és a modern irodalom az 1890-es években = „nem sűlyed az emberiség!” Album amicorum Szörényi László LX születésnapjára (megjelenés előtt)
„Rajongj érte, vagy szidd le a sárga földig - jámbor embertársam -, az nekem mindegy”. Az Új versek fogadtatásáról, Iskolakultúra, 2006, 7-8. sz., 54-62.
„Az úri hölgy”. Batthyány Ella és a Nyugat folyóirat kapcsolatáról = Genesia. Tanulmányok Bollók János emlékére, szerk. Horváth László et al., Bp., Typotex, 2004, 549-560.
Arról, aki valóban ismeretlen. Az emigráns Ignotus útja, Vigilia, 2003, 9. sz., 687-692.
A „kígyóember” levelei. Ignotus nyelvszemlélete az 1890-es években = Tanulmányok a Filológiai Intézet Tudományos Műhelyéből, szerk. Balaskó Mária, Szombathely, 2003, Berzsenyi Dániel Főiskola, 161-174.
Egy közjáték tanulságai: Ignotus és a Szerda, Modern Filológiai Közlemények, 2002, 2. sz., 100-121.
A Slemíl keservei. Ignotus indulása = Pillanatkép a hazai irodalomtudományról, szerk. Kenyeres Zoltán és Gintli Tibor, Bp., Anonymus, 2002, 108-115.
Párhuzamos életrajzok, Vigilia, 1998, 1. sz., 69-72.

Novellák, esszék
A szerda déli rövid adás, Vigilia, 2004, 6. sz., 453-462.
Vázlatok „A költők élete” című sorozatból, I-II., Vigilia, 2001, 11. sz., 873-878., ill. 2002, 4. sz., 297-303.
Pánik. Amikor a tanárok is..., Vigilia, 2000, 7. sz., 524-525.
Lidércnovella, Vigilia, 1996, 6. sz., 460-463.
Nelli néni és Gyurka bácsi = „Tagjai vagyunk egymásnak”. A Tarzuszi szavaival köszöntik a hetvenéves Mészöly Miklóst barátai, Bp., Szépirodalmi-Európa Alapítvány, 1992, 229-231.
Augusz püspök virágoskertje, Nappali Ház, 1991, 4. sz., 40-44.
Délsziget. Ottlik Géza emlékezete, Vigilia, 1990, 12. sz., 946.
A Freud-pályaudvar, Vigilia, 1990, 9. sz., 670-675., ill. Körkép, Bp., 1992, 161-171.
Egy irodalmi leporelló, Vigilia, 1990, 7. sz., 514-517.
Az etalonok, Vigilia, 1989, 7. sz., 526-528.
A kék teknőcök álma, Nappali Ház, 1989, 1. sz., 86-87.