Életrajz

Bárdos László 1955. április 11-én született Budapesten. 1969-től 1973-ig a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba, francia tagozatos osztályba járt.

1973—1978 között elvégezte az ELTE Bölcsészkarát: magyar-francia, majd harmadévtől összehasonlító irodalomtörténet szakos volt.

Államvizsgája után, 1978. augusztus 1-jétől a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken tudományos segédmunkatársként kezdett dolgozni, majd tudományos munkatárs lett.

Egyetemi doktori disszertációját, mely Ady Endre lírájával foglalkozott, 1981-ben védte meg. 1997-től egyetemi docens (PhD fokozat: 1996). Az 1990-es években négy féléven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának vendégtanára. Folyamatosan, ugyanazon a tanszéken oktat (ma: Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék).

1982-ben, majd pedig 1989-ben ösztöndíjasként két-két hónapot töltött Párizsban. Itt főként a modern francia költészet történetét tanulmányozta.

1992-ben meghívták a bordeaux-i lírai fesztiválra, majd a párizsi Magyar Intézetben tartott előadást.

2005-ben egy József Attila-konferencia, 2006-ban egy nemzetközi költőfesztivál alkalmából járt a francia fővárosban.

Időközben szépirodalmi írásai is megjelentek: verseskötetek, novellák, műfordítások. Több francia költészeti gyűjteményt szerkesztett az Európa Könyvkiadó számára. 1984-től főmunkatársa (irodalomelmélet és modern francia irodalom), valamint gyakori szerzője volt a Világirodalmi Lexikonnak.

1988-tól a Magyar Írószövetség tagja, 2004-ig, amikor kilép a testületből.

1994-ben Greve-díjat, 1995-ben Artisjus irodalmi ösztöndíjat, 1996-ban Soros irodalmi ösztöndíjat kapott.

Fontosabb munkái

Kötetek
Vörösmarty Mihály, Bp., Elektra, 2006, 108. (Élet-Képek).
Irodalmi fogalmak kisszótára [Szabó B. Istvánnal és Vasy Gézával társszerző], Bp., Korona, 1996, 523.
Ronsard és a francia reneszánsz költői, Bp., Európa, 1987, 388. (Lyra Mundi; válogatás, szerkesztés, részben fordítás)
A francia romantika költői, Bp., Európa, 1989, 293. (Lyra Mundi; válogatás, szerkesztés, részben fordítás)
Arthur Rimbaud, Napfény és hús. Összegyűjtött művek, Bp., Kozmosz, 1989, 387. (sajtó alá rendezés, szerkesztés)
Paul Ricoeur, Az eltűnt idő nyomában: az átjárt idő = Az irodalom elméletei, 4, szerk. Thomka Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997, 85—129. (szakfordítás)

Tanulmányok, kritikák, esszék
A megnevezett irodalomeszmény. Ady Endre értékelése és az újklasszicizmus, Irodalomtörténet, 1983, 4. sz., 874—895. (Babits irodalomszemléletéről)
A lényegkeresés verse. Babits: Zöld, piros, sárga, barna, Irodalomtörténet, 1984, 3. sz., 676—685.
Változatok a búcsúzásra. Kosztolányi kisszerkezeteiről a Számadás három verse alapján = A rejtőzködő Kosztolányi, szerk. Mész Lászlóné, Bp., Tankönyvkiadó, 1987, 129—139.
Stello, avagy a költősors. Ajánlás Alfred de Vigny olvasásához, Újhold Évkönyv, 1987, 1. sz., 303—312.
Egy költő — két költészetben. Korompay H. János: Műfordítás és líraszemlélet. Egy félszázad Baudelaire- értelmezései, Nagyvilág, 1990, 1094—1095.
Szeszély és feladat. Paul Verlaine: Szaturnuszi költemények — Poemes saturniens, ford. Térey János, Holmi, 1995, 12. sz., 1785—1792.
A megkérdőjelezés bátorsága. Pályakép töredékekben, Jelenkor, 1996, 11. sz., 999—1004. (Csorba Győzőről)
A még nem ismert [Dmitrij] Sosztakovics. Szolomon Volkov Testamentum című könyvéről, Élet és Irodalom, 1997. június.
A titok világossága és átvilágítása. Pilinszky János Összegyűjtött levelei, Élet és Irodalom, 1997. december 19., 17.
A hős: Sámson. Egy megírható tanulmány vázlata = In honorem Czine Mihály, szerk. Görömbei András és Kenyeres Zoltán, Debrecen, Kossuth, 1999, 209—214. (Németh László drámájáról)
A törvényerejű magánbeszéd. Füst Milán Összegyűjtött levelei, Élet és Irodalom, 2002. október 18., 33.
Az esetlegesség mintái. Paul de Man: Olvasás és történelem, Élet és Irodalom, 2003. augusztus 29., 24.
Egy John Keats-szonett magyar történései. Fordítói (belső) monológ = Értés— megértés. Kenyeres Zoltán-emlékkönyv, szerk. Szabó B. István, Bp., 2004, Anonymus, 39—46.