1953-ban született Pécsen, itt érettségizett 1971-ben a Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatán. Az OKTV angol tagozatos versenyén szerzett második helyezéssel került a JATE Bölcsészkarára. Egyetemi tanulmányait előbb Szegeden, majd 1972-től az ELTE Bölcsészkarán folytatta, ahol 1976-ban kapott magyar-angol szakos középiskolai tanári diplomát. Ugyanitt szerezte bölcsészdoktori (1978) és PhD doktori (1995) diplomáját, 2002-ben pedig a habilitált doktori címet. 1997-ben négy évre és 2002-ben három évre elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat illetve a Széchenyi István Ösztöndíjat.

1976-tól augusztusától újságíró-gyakornokként dolgozott az induló Új Tükör kritikai rovatánál, majd másfél évig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tudományos ösztöndíjasként tanított egyetemes művelődéstörténetet. 1978-ban került az ELTE Felvilágosodás és Reformkori (ma: XVIII-XIX. századi) Magyar Irodalomtörténeti Tanszékére, ahol azóta folyamatosan dolgozik, 1997 óta docensként. Közben tanított nyelviskolában, középiskolában, a Miskolci Bölcsész Egyesületben, 1993 és 1998 között öt tanéven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, számos előadást tartott tanári szakmai fórumokon, akkreditált továbbképző tanfolyamokon is. 1981-85 között tagja volt az Irodalomtudományi Intézet Verstani Szakbizottságának, 1985 és 1990 közt az Irodalomtörténet című szakfolyóirat szerkesztőjeként, kritikai rovatvezetőjeként tevékenykedett.

Az ELTE bölcsészkarán kezdettől rendszeresen tart irodalomtörténeti szak- és speciális szemináriumokat a felvilágosodás és a reformkor irodalmából, illetve műelemzésből. Számos félévben vezetett retorikai, verstani, angol-magyar műfordítói és szakszövegolvasási szemináriumot; illetve tartott irodalomtörténeti, -elméleti, poétikai és verstani előadást a nappali és levelező tagozaton alapképzésben; esetenként PhD doktori és posztgraduális programokban, magyar és külföldi hallgatóságnak is, magyarul és angolul. A PPKE bölcsészkarán egyik első megfogalmazója volt az 1993-tól indított „Irodalomértés, verstan, poétika” című tantárgy szükségességének, majd az a tárgy részletes tantervének és követelményrendszerének kidolgozását, szakirodalmának összeállítását végezte. Részt vett a három éves irodalomelméleti program létrehozásában, melyen az angolszász újkritika irodalomelméletét oktató kollégiumot és szemináriumot vezette. Hallgatóként maga is nyert egy 1. és egy 2. díjat az OTDK-n, 1983-tól többször volt zsűritag, két hallgatója kapott országos 1. illetve 2. díjat. Számos magyar és angol irodalmi szakdolgozatnak, PhD-dolgozatnak volt témavezetője illetve bírálója és opponense, az angol és magyar PhD doktori képzés tucatnyi hallgatóját segítette konzultánsként.

1975 óta száznál több publikációja jelent meg. Eleinte kritikusként, később jobbára tanulmányokban foglalkozott a kortárs irodalommal, mindenekelőtt a líra paradigmaváltásával és a költői státustudat válságával (e tevékenységéért kapta meg 1981-ben a Művészeti Alaptól a Fiatal Kritikusok Díját). Anglistaként évekig lektorálási, (kontrol)szerkesztési, tanulmányírói feladatokat kapott az Európa Kiadótól, ahol 1980-ban megjelent egy 10 íves monográfiája (Virginia Woolf világa) és egy 30 ív terjedelmű Woolf esszékötet (A pille halála), melyet válogatott és gondozott, részben fordított és egészében kontrolszerkesztett, 1985-ben pedig egy Woolf: Saját szoba című könyvének fordítása, (melyek a kiadó nívódíjában részesültek). Kutatóként a mindenekelőtt a felvilágosodás- és a reformkor, részben pedig a huszadik század magyar irodalmának stiláris és műnemi, poétikai problémáival foglalkozott több szerző, a legtöbbet hivatkozottan Berzsenyi és József Attila kapcsán. 1985-ben a Tankönyvkiadónál megjelent egy 10 ív terjedelmű elemzéskötete Berzsenyiről ( „Halljuk, miket mond a lekötött kalóz...”); második, bővített és átdolgozott kiadása 1998 tavaszán látott napvilágot a Korona Nova Könyvkiadónál. A Korona Könyvkiadó Klasszikusaink sorozatában 2001 tavaszán jelent meg egy 9 ív terjedelmű monografikus tanulmánya (Berzsenyi Dániel), mely mindenekelőtt az alkotói élethelyzet és a pálya újraírását kísérli meg. Berzsenyivel kapcsolatos kutatásai (filológiai, életrajzi, alkotáslélektani irányú monografikus igényű) kibővítése mellett az utóbbi év során Fazekas Mihály lírájának és pályájának poétikai és recepcióesztétikai vizsgálatával foglalkozik behatóbban, további kutatásai tervét is ez az irány határozza meg.